Antón Lamazares. Kiscelli Muzéum - Budapestre
© Antón Lamazares
Bés de Santa Baia, 1997
Técnica mixta sobre cartón y madera
Mixed media on cardboard and wood
157 X 420 cm
Courtesy SEACEX
Idioma: Magyarul
nexo5.com
A gyüjtemény kurátora Javier Sanz Fuentes, a müvész közel 20 darab kartonra és fára, ipari festékkel illetve vegyes technikával készült müvét hozta el Budapestre, amelyek betekintést engednek Lamazares 1983 és 2003 közötti müvészetébe.
Antón Lamazares, aki 1954-ben a spanyolországi Galícia tartományban, Lalínban született, egyike a spanyol kortárs festészet legjelentösebb képviselöinek. A hetvenes években jó barátságba került olyan festökkel, mint Laxeiro és Manuel Pesqueira, akiket festészetére meghatározó hatásúnak tartanak. Szintén a társaságukhoz tartoztak Alfonso Fraile, Santiago Armón festök és Carlos Oroza költö. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Franciaországban tett utazásai során Vincent van Gogh, Paul Klee és Joan Miró müvészetét tanulmányozta, majd a nyolcvanas évek végén Isztambulba utazott és számos görögkeleti templomot tanulmányozott. A kapcsolat a bizánci ikonográfiával alapvetö fontossággal bír késöbbi ciklusában, amely során a fa kiemelt festészeti eszközévé válik.
Nemzetközi szinten is ismert és elismert munkái a leghagyományosabb értelemben vett festészet világát ragadják meg. Müveiben a képet alkotó anyag nem rejtözik szemérmesen, a karton, a faállvány, az ezeket összetartó szögek, mind, az alkotás "segédeszközeiként" és annak témájaként egyidejüleg jelennek meg.
Müvészetében az alkotó folyamat éppoly fontos, mint a leképezett költöi világ, mely érzékeny és érzelmes, - vagy ami majdnem ugyanaz - egy olyan terület, ahol a látás nem befolyásolható könnyen, sokkal inkább felszabadul újabb élmények és újabb asszociációk befogadásához. Amint azt a müvész maga is megfogalmazta: "azért festek, mert a kezeimnek szükségük van arra, hogy álmot lássanak és eltáncolják öket (…) öszintén hiszem, hogy sokan vagyunk, akiknek szükségünk van az álmokra. Nekik festek, és magamnak".
Lamazares, alkotásaiban szuggesztív müvészi tézist fogalmaz meg; hagyja, hogy mindaz, aki müveihez lép a kicsiben, az alig jelenlévöben, az alázatosban, az általában észrevétlenben, meglelje azt, ami számára világot rengetö lehet.